Végállomás, kora reggel

Még nem is dereng a hajnal fenn, a háztetők fölött,
amikor a végállomásra végül is beérünk.
A híd alatt a víz is piszkos szürke.
Kabát-kabáthoz szorulva döccen népünk,
és akár egy kazalnyi ázott ürge,
lép a platformra, amely homályos, ködbe öltözött.

Ismerősök a kabátok, hátak mind; tíz-tizenöt
utasról is tudható, melyik állomáson indul,
a végállomásig jön-e majd velünk.
Itt soha senki sem siet, és nem izgul;
szinte azonos ritmusra lépkedünk,
a hajnal még csak nem is dereng a háztetők fölött.

2015. november 23.

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6448

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39