A vihar sebei

Álmosító, lassú a délelőtt,
és milyen messze még az este!
Akár valami pók, mindent beszőtt
az emlék. Szavam rég kereste.

Szélcsend. Zöldek, de nem hajladoznak
az ágak kint, ablakom alatt.
Nagy vihar volt itt tavaly tavasszal,
mostanra már nyoma sem maradt.

Minden seb gyorsan begyógyul végül,
azután már helye sem sajog,
s az ember magától is megrémül:
ennyire állhatatlan vagyok?

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 90 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

.

Összes vers

Összes vers : 6597

Összes próza

Összes próza : 423

Összes kép

Összes kép : 1042

Összes hangos vers

Összes audio : 39