Vissza

danaiz képe

Az öntudatlanságba vissza,
anyám a lépcsőn ugrál,
de ott belül szelíd a hinta,
olyan jó nem tudni semmiről.

A legelső jajszóig vissza,
könnymázas újszülött korig,
anyám nem tudja mit sirat,
életemet, vagy halálomat.

Az első szerelemig vissza,
elhagyott babák bánatához,
szamárfüles kis titkokba,
lányosan szép asszonyanyámig.

...és újra anyámba vissza,
sírok szíve alá bújva,
gyerekként, anyaként
hozzá, előle menekülve.

1
Your rating: Nincs (7 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 1 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Érdeklődés

Összes vers

Összes vers : 6514

Összes próza

Összes próza : 421

Összes kép

Összes kép : 1038

Összes hangos vers

Összes audio : 39