Vöröslő Hold

Ágak szúrnak most a Hold szívébe.
Vére csordul, bíborra festi meg.
Lecsurran róla, a tó színére,
s tükrözik izzón fénylő fellegek.

Nincs ilyenkor a tóparton senki.
A fák csipkéje fodrosan lebeg
a föld felett: már haza kell menni.
Ne tépje szét a szívem rettenet.

Vöröslő éjfél. Nincs többé káprázat.
Rőt fénye minden álmon átragyog.
Nincs, ami kéjjel csökkenthetne lázat.
Minden átok éjben oly magam vagyok.

2012. március 17.

1
Your rating: Nincs (3 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 2 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Unokámnak Dávidnak

Összes vers

Összes vers : 6365

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39