Wilcox: Mese

Haász Irén képe

Vén Vízityúk, a Bagoly, pár harsány 
Varjú, Sólyom, s a Kanárimadár 
egy szép nap összeröffentek, 
hogy egy páratlan társuknak, 
egy másik fajnak, a Sasnak 
a státusáról döntsenek.

- Barátaim - huhog a bölcs Bagoly - 
a Sas túl fennen szárnyal valahol 
a légben, s ez mindenképp helytelen.
Én azt hiszem, bár dicsfény lengi át,
már oly merész, hogy őméltóságát 
néhányunknak fékezni kellene. 

Sólyom sóhajt: - Az a szóbeszéd járja, 
hogy meghalnak szeme pillantására 
a kisbárányok; így én megvetem, 
sőt lenézem, és azt javasolnám,
el ne ismerjük őt egyáltalán, 
mert gátolni e mód az egyetlen.

Károgott Varjú: - Meggyőződésem,
hogy se joggal, se erkölcsösséggel 
a Sas nem gondol: morális hulla.
- És abszurdum! még jóképűnek mondják, - 
csipog Kanári, bőszen rázva tollát - 
pedig udvariatlan, és mily csúnya!

Vén Vízityúk is megszólalt kárálva, 
biztos benne, hogy akad igazsága 
az összes történetnek, úgy biz' ám! 
Úgy vélte, a Sas szálljon le a földre, 
és dicsfényét feledje mindörökre, 
ez a kötelessége ezután.

De lám! A csúcson,ahol őfensége 
mosolygó vizekre és földre néz le, 
a Sas kiterjeszti hatalmas szárnyát,
emelkedik lassúdad méltósággal, 
királyi módon lebegtetett szárnnyal, 
és hintáztatja nagy testének árnyát. 

Aztán az égbolt fenséges kékjébe 
rikoltva száll el távolibb vidékre, 
a mindenségtől elragadtatva. 
A világot látványa tölti be, 
lelke a végtelennel van tele, 
s a dolgok égi öröme áthatja.

Isten kiválasztottja, a dicső, 
a nagy tett így tűnik ki az idő 
és a világ porló rögein járván. 
S mint szilánkokat szél rugdos tovább, 
kell elsöpörni dőre ostobák 
haszontalan, hiábavaló gáncsát.

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 4 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6434

Összes próza

Összes próza : 415

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39