Zabálj tovább!

Most is ott ül a madár a vállamon,
akkor is, ha tagadom, ha vállalom.
Éles csőrével szívemből csipeget,
nem űzi el rólam, csak a szeretet.

Néha, ritkán, felrepül, és odébbáll,
mindig túlságosan hamar visszaszáll.
Nem zavarja sem kereplő, sem duda,
túl süket? Vagy én vagyok nagyon buta?

Ha kiette mellkasomból szívemet,
nem lesz, amit megtöltsön a szeretet.
Nem lesz, ami elhajtsa a madarat,
amíg élek, a vállamon itt marad.

Hess te madár! Tőlem messze elrepülj!
Nehogy aztán más vállára odaülj!
Nem találtál magadnak még jobb helyet?
Na gyere csak! Zabáld tovább szívemet!
 

2014.  január 7.
 

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 9 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6469

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39