Zavaros szonett

Toribá képe


Vagyok a mában, és élek, mint egy forgó 
helikopterlapát a mindenségben, 
hol minden ég, benn a légben, a fortyogó, 
sötét, anyagtalan reménytelenségben. 

Ez nem vicc, mert tudom, hogy ott vagyok ahol 
a semmi és a minden öleli egymást, 
fagyott forróságban, dermedten izzadva, 
küszködve bizonyított bizonytalanságban. 

Csak ülök, és nézem a fejetlenség fejét, 
ahogy fröcsögve szórja önhitt velejét, 
a vége még sehol, de már nem látom az elejét! 

S mint birkák, juhok, az akolba beomlok én is, 
s remélem, egyszer talán valamikor mégis 
beállít a jólét, amit hirdet a tézis!
 

1
Your rating: Nincs (9 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 8 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Tihany

Összes vers

Összes vers : 6624

Összes próza

Összes próza : 424

Összes kép

Összes kép : 1044

Összes hangos vers

Összes audio : 39