Zorbász

Stargazer képe

"Táncolni kell, uram! A zene majd csak megjön valahonnan..."

Előttem egy szép, régi kép,
álmaimban már láttalak,
ahogy pengetted gitárod
a vad, krétai fák alatt.

Sokadszorra is megérint
ahogy regényed olvasom:
mintha szavad hozzám szólna
minden megsárgult oldalon.

Mert az ember egy kis féreg,
ki a halállal is dacol.
Elbukik, de nem hajt térdet,
még a sír szélén is dalol

arról milyen is az élet
és élni mindig érdemes,
ember, állat, fák és tenger:
a világ fura, érdekes.

Hogy ne keresd az értelmet
ott, ahol biztos nem leled,
táncolj, igyál, ne számolgasd
hátralévő néhány teled!

Hogy a bűn csak rút bűn marad,
ám feloldoz majd az Isten,
de ha asszony hiába vár
ágyába, bocsánat nincsen.

Mint homok az ujjaink közt,
úgy pereg le az életünk,
fejünk felett múló évek:
élünk, vérzünk és vétkezünk.

Játszanál a gitárodon
s feszítne vad érzelem.
Én nem szólnék. Téged nézne
a két szomorú, vén szemem.

Csak néznélek, hallgatnálak,
és sós könnyem mosná arcom.
Táncolnék veled reggelig
az elhagyott tengerparton.

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 5 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6467

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39