gondolatok
Búcsú Levél
Ahogy nézem a naplementét elgondolkozom, vajon milyen magasan is lehetek. Tíz, húsz, akár harminc méter magasan? Talán. Milyen lenne ha csak úgy leugornék? Mennyi ideig tartana? Jó érzés lenne?
Ne kövess!
Ritka látvány: feljött a hold
s az ég csillaggal tele.
Homlokomon a régen holt
emlékek hideg szele.
Ne szólj, kérlek! Olyan fájón
nehéz volt a mai nap.
Jön az álom, e határon
Életem felénél...
Életem felénél már jogosan kérded:
"Miért élsz, ha léted ennyire céltalan?
Célok, elvek nélkül mit sem ér az élet.
Lásd be: egész valód kudarc, boldogtalan!"
Talán igazad van, ennyi az életem
ÚTVESZTŐBEN
Ha a fecskék útra kelnek,
a magasban összegyűlnek,
szellők szárnyán elrepülnek.
Elrepülnek, messze mennek,
valahová megérkeznek;
Egy szép napon visszatérnek.
Ha a szellők útra kelnek,
Ha majd meghalok
Ha majd meghalok,
mi marad utánam?
Fájdalmas sóhaj,
a hitvesi ágyban?
Tavasszal nyíló,
apró hóvirág,
itt hagyom örökül lépteim nyomát.
Ha majd meghalok,
mi marad utánam?
Picinyke mosoly,
Egy Liliom a tündérkertből...
Szépséges kis virágszál; egy női név jelentése.
Van belőle fehér, sárga, tigris... és még oly sok féle.
Szóljon e vers -gördüljön papírra író puha tollhegy -
Ki hallgat
Biz' nem mind szendereg, ki még hallgat,
csak ólombetűkben rejtőzve el
szaggatják átok-fekete varjak,
s szívéből dobbanásokat vesz el...
Üres kétségbeesés.
Ambivalencia
Lelkem csendje apályt teremt,
üressége mozdulatlan.
Nem elemzek múltat, jelent,
elveszek e hangulatban.
Érzékhullám felkap, reptet,
szárnyam szélén vad borzongás,
