szonett
Requiem egy hajdan volt portálért
É letem delén akadtam össze
G oth-világ lakóival nem oly rég.
V íg tanyára leltem, kérd'ték "Jössz-e"?
Sziszegős szonett
Szüntelen szólít szívem szava,
Szerelem születik szépen.
Szendergő szenvedély szivárványa
Színeit szórja szerényen.
Színes szenvtelen szemeidben
Szerte szállok szelek szárnyán,
Családregény
Nem vették fel a délceg dédapát
a Kaszinóba - sorsdöntő malőr.
Bárói címhez nem jár kutyabőr,
John Doe v2.0
Amikor érezte: közelít a vég,
elrendezve végleg néhány apró dolgot,
akár egy harmatcsepp, csendben elpárolgott,
azt vitte csak, ami tervéhez elég.
Ami még hátra volt, átgondolta rég:
Színjátékos
Csodálja műved változatlanul,
mióta írtad, harminc emberöltő.
Mi vett rá Téged, istenadta költő,
hogy a nevedből elmaradt az Ur?*
A Szentháromság volt talán az ok,
Önszerelmes vers
Szemtelen pillantás a saját szemembe.
Oh, mily csoda ez, szikra lobban.
Érzéki villanás, nincs más az eszembe':
belemélyedni egyre jobban!
Két kezem összeér, fonódik selymesen,
Érezted már...?
Érezted már, hogy kínoz a bánat,
beléd kúszik, mint disszonáns zene?
A belsődben lassan széjjelárad,
s minden sejted némán üvöltene?
Így élek én már két hosszú éve:
