Én vagyok a Messzi-mami, kocsim röpít hozzád, ami: suhan velem dombok között,
Barangoltál velem A nagy szőlőhegyen, Löttyedt hasad fogyott
Még nem öltözött fel teljesen a nyár, még szoknyát válogat, hosszút nem talál -
Magasra vágyó, túl dölyfös álmok, föld porát lenézve iszkoltok onnan -
Panaszkodnak a fák az endrődi kertben, (megremeg néha egy ottfeledett levél)
Rám-hajol az Éj; kék, széles szája mély torkából hörög,
Hajbókol a nyár, hízeleg az ősznek, didergő hajnalok napsugarat főznek -
Suhanó, suhanó, suhanó Nyárlány... Nyárfiú imádja, szemében bálvány -
Mókust fogtam, aprócskát, talán a nagy apródját. Kissé bizony szeppenke, könnyét nyelve esenge:
Tintakék köpenyét szerényen teríti, igazgatja szépen, mondja: feküdj reá -
Powered by Drupal and Drupal Theme created with Artisteer.