alak-art.hu

Eltolom már messzire önmagamtól:
fölsebezné újra az arca szívem,
és nem adhat géz e sebemre gyógyírt.
Így van az ember.

Eltolom már messzire önmagamtól,
másra néznék, arcra, vagy új határra,

Hol voltál eddig Kedvesem?
Ilyen érzésről álmodni se mertem...
Nélküled minden perc üres óra,
Veled minden óra boldog pillanat.

Te vagy a legdrágább kincsem,
rajtad kívül semmim sincsen.

Piros

Védőszárnyat adsz, engedsz odaérni.
Mi is vagyok neked és nekem?
Az emlék örök, s a szíved elkísér.
Holnap is, a ma a jelen.

A piros Mi, mindannyian.

Lédám, ma este nélküled ölel körül a Hold,
csak szívem zaját hallom e bűnös testben