Vers

Függöny mögött

Rongyos függöny mögül nézünk a világra,
rácsodálkozunk minden kis csodára.
Lelkünk mélyén izzik néhány kedves emlék,
mégis magányosan telnek el az esték.
Emlékek ködén át feldereng az élet,
néha csábítanak vak vágyak, remények.
S mire ráébrednénk, mi az, ami fontos,
addigra az élet nem más, mint egy rongyos
függöny, s mi mögüle nézünk a világra...

1
Your rating: Nincs (7 votes)

Szép új világ

2_0.JPG

A telefonom hangpostája
- lelkében erős férfihúrokat pönget -
(számomra is váratlan módon),
feltárcsázta az üzenetrögzítődet.
Ám mivel diszkrét, s jól nevelt,
minden kérdésemre, kattogott csupán.
Talán sohasem tudom már meg,
hogy mi történt köztük,
a hosszú sípszó után.

1
Your rating: Nincs (4 votes)

Kapkodó rovancs

Barátaim, higgyétek el,
a verseimben nem nyavalygok.
Engem egyformán érdekel
az örök vesztes és a bajnok.

Vívom a harcom, meglehet
bandukolok, míg hagynak menni.
Elhiszem, hogy van hadsereg,
mögöttem. Ha nem is jön senki.

Nem adom kényre önmagam,
megfordulhatnak még a dolgok.
Nem lehetek oly arctalan,
hisz könnyek mögül felmosolygok.

Nevetni sem feledtem el,
könnyed fickónak tudtok engem.
Fogják az orrom, s erre fel
röhögni támad folyton kedvem.

Néha úgy elgondolkodom,
sírgödör ez vagy lövészárok,
amelynek mélyén, olykoron,
emlékeimmel disputálok?

1
Your rating: Nincs (6 votes)

December

Toribá képe

D idereg már, fázik a természet.
E lbújnak a téli álmot alvók.
C inkemadár röppen fagyos ágra.
E rdő mélyén túrnak a vaddisznók.
M eghitt esték a kandalló mellett.
B eszélgetések; nagyanyó mesél.
E ljött egyszer Jézus, a Megváltó.
R ég volt, s az ember azóta remél.

1
Your rating: Nincs (9 votes)

Glossza József Attila Reménytelenül 3. versszakára

„A semmi ágán ül szívem"
lábam a mélybe lógatom,
lelkem meg pőre, meztelen
lakhelye hideg jégszalon.

„Kis teste hangtalan vacog"
fohásza régen elveszett,
fülembe lágyan szól a csend
fest elém régmúlt képeket.

„Köréje gyűlnek szelíden"
siratva elmúlt tegnapot,
lágy fényük mossa arcomat
a néma ég most felragyog.

„S nézik, nézik a csillagok"
hogy issza vérem szomjasan,
a föld, hol egykor voltam én
bolyongó, árva, hontalan.

1
Your rating: Nincs (7 votes)

Porszem-magány

danaiz képe

Nyikorogtunk
az éji
hidegben
ketten
a hó meg én.
Fáradt a test,
a lépés csak
gépies,
úton hazafelé.
Pihékbe fagyva
libegtünk a képzelet
meg én –
estünk fölfelé,
s ahol minden
összeér,
kristályok
porszem-magánya
voltam én.

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Öregapám

Öregapám pödört a bajszán,
vidult, s nem tudta mi a TAJ szám.

Zsebében pipadohány-zacskó,
lapult. Ugatott rá a tacskó.

Ő csak szemlélte bölcs derűvel,
hogy a virgonc eb miket művel.

1
Your rating: Nincs (8 votes)

Hajléktalan-dal

Városnyi méret a hálószobám,
elférünk benne, Istenem, de hányan,
pöffeszkedem az őslakos jogán
égbolt a plédem, anyaföld az ágyam.

Szabad országban, ki szabadon hál,
könnyen szabadul, szabad a halál,
tillárom, tillárom, hajj!

Nincs feleségem és nincs főnököm,
egyedül hálok, fűből vetett priccsen,
aki szívózik velem, föllököm,
nekem barátom, s fix vacsorám sincsen.

Szabad országban ki szabadon hál,
könnyen szabadul, szabad a halál,
tillárom, tillárom, hajj!

Boldog vagyok, a kelő Nap fia,
magas ég helyett köztetek kell járnom,
hogyha megkímél a koldus-maffia,

1
Your rating: Nincs (10 votes)

Fagyos napok

Ólomszürke felhők
takarják a napot.
Szél süvítve rázza,
tépi az ablakot.

Fagyos esőcseppek
áztatják a földet,
kemény jégpáncéllal
bevonva a zöldet.

Fák ágai némán
nyújtóznak az égnek,
ősi nyugalommal
áldozván a kéknek.

Köd leplet dob csendben,
ráborul a tájra,
holnap tán elfeslik,
szétszakad a fátyla.

1
Your rating: Nincs (4 votes)

Este

Aysa képe

Sötétben üldögélünk
te meg én.
Te a kedvenc foteledben,
én a kanapén.

Lábad az asztalra tetted,
mint szoktad, hanyagul,
csak úgy vagy,
lazul, enged benned a ma,
a rohanás,
de a˝mi volt,
˝mi és hogyan legyen,
még nem pihen.
Gondolkodol,
mint szoktál rendesen.
Kényelmesen elnyújtózom,
párnám a fejem alá gyűröm,
hallgatok s figyelek.
Szeretem az együtt-vagyunk éjeket.
A beszélgetéseket és
beszédes hallgatásokat.
Szólsz, szavad kisímítja
kedvemen a ráncokat,
s úgy ölel, mint szőlőszemben
szunnyadó bort az őszi nap.
Dédelget, nyugtat, símogat.

Sötétben üldögélünk:

1
Your rating: Nincs (7 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 20 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Ami összeköt

Összes vers

Összes vers : 6355

Összes próza

Összes próza : 414

Összes kép

Összes kép : 1036

Összes hangos vers

Összes audio : 39