Vers

Sorsrejt-Vény

Titok65 képe

Éjszakánként felébredek,
És Te nem vagy mellettem...
Megkérdezném sorsőrzőmet:
Mért' így írta életem?

Vajon mi az oka annak,
Hogy múltam nem feledem?
Fájdalmas volt a Veled-lét,
Égető szép szerelem.

Életkönyvem lapjain már
Sárgul oly sok fejezet,
Megkérdezném, miért van így,
De nem jönne felelet.

Minden szava elhalkulna,
Mire hangja hozzám ér,
Így csak lelkem kiáltozna
Könyörögve válaszért.

Merre vezet jövőm útja:
Ágazik vagy megszakad?
Annyi kérdés él bennem még,
Feltenném, de nem szabad.

Amit nekem Fent megírtak,
Az csak iránymutató,

1
Your rating: Nincs (14 votes)

Idill

Csendestárs képe

Úgy szálltam hozzád,
akár a mesében:
a mélységtől nem félve
vidáman zenélve...

Magasról nézve
a szép őszi tájat,
intettem minden,
apró kis virágnak.

Láttam a hullámzó
kis hegyipatakot,
kéklő hullámán
kék szemed ragyogott.

Benne láttam multat,
a jelent, és jövőt:
a ritka perceket,
az édes eljövőt.

Legyen hát áldott
a várva-várt pár óra:
mikor hozzám bújsz újra,
és én ölellek vágyódva!

Báró von Shenczky (Csendestárs) 2010-10-06

1
Your rating: Nincs (8 votes)

Képzelgő Végrendelet

Titok65 képe

Csődbe jutott Életgyáram
Épp bezárni készülök,
Emlékpalotám kapuján
Fakul már a rézküszöb.
Vágyországom csillagfénye
Nem vakít már szemeket,
Sorsfelhőim lebbenése
Csak kérdés, nem felelet.
Lélek kávéházam pultján
Szürkék már a poharak,
Kristálytiszta csillogásuk
Nem is tudom, hol maradt...

Boldog órám perce is csak
Másodpercben mérhető,
Bánat-pillanat hónapom
...Évezredbe tévedő...

1
Your rating: Nincs (11 votes)

Szergej Jeszenyin: Porhó

Csendestárs képe

Az úton csend van. Száncsengő szól.
Patkók alatt hó terül.
Csak a zajos szürke varjak
Károgása nem enyhül.

Hólepelben elvarázsolt
Itt az erdő – álmodik.
A hótakaró hajfonatként
Egy nagy fenyőre ráomlik.

Az meghajlik, mint öreganyó,
Görbe botján, ha megremeg…
Csúcsára egy harkály száll rá –
Kopácsolva integet.

Vágtat a ló, nagy a tér itt.
A hótakaró mint egy sál.
A végtelen út kanyarogva
Messzi földre invitál.

1914
Fordította:
(Báró von Shenczky alias Csendestárs)
2009. április

ПОРОША

Еду. Тихо. Слышны звоны
Под копытом на снегу.
Только серые вороны

1
Your rating: Nincs (5 votes)

Hozzáadtalak a figyelőlistámhoz...

1
Your rating: Nincs (22 votes)

Folyton folyvást..

Folyton folyvást…..

Álmodtam, felébredek, ezer gondolattal ébredezek.
Lassan a fürdőbe indulok sietnem, kell, várnak rám, így hát sietek,
Átfut fejemen kivel álmodtam, rád gondolok, most elképzellek.
Zuhany alá állva lágy vízcseppek simogatnak, érzek,
Amikor, rád gondolok, minden gondolattal, hozzád közelebb érek
Téged látlak, ahogy lehulló hajad mögül, rám nevet szemed, szépek.
Érzem illatod, szinte már fogom a kezed.

Selymes víz simogatja arcom, fülemben folyton folyvást édes kis hangodat hallom,

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Elhagyott levél

A fáról is leszakad a levél,
hogyha az ősz a nagy válóperes
bíró, kinél ott van az engedély,
mellyel avarhoz friss árut keres,

hirdet sárguló zord ítéletet.
S a bús levél remegve indul
végső útjára, kissé meglepett,
ám hökkenete szétfoszló, pindur,

pörög, lebeg, bukdácsol a légen
keresztül, kidobott puskatöltény,
mely lehet ugyan más véleményen,

megköti őt a röppálya-törvény.
Ím elválásunk különös szabálya:
levél vagyok, kit elhagyott a fája!

1
Your rating: Nincs (10 votes)

Edzőtábor

Pillangó képe

Szerető izmaim kötöttek már régen,
veled együtt elkezdtük nyújtani
lépésről lépésre, s új távok hevében
sem akartam magam túlhajtani.

Nehezen emeltem gyaloglásra lábam,

1
Your rating: Nincs (11 votes)

Kék madár

Aysa képe

Kétszárnyú nagy ajtót nyitottam.
Kételyeimet sutba dobtam.
Kék madár tört szárnya megremeg.

Szárnyalna habos fellegekbe.
Reményt pumpálna zsibbadt erekbe.
Visszhangoznak a csend-hegyek.

Hiába raknám fel újra béklyóm.
Hiába tárnám sarkig ajtóm:
Visszatérni hozzám nem lehet.

Kék madár tört szárnya rebben.
Fészket rakna a szívedben,
Hazatalálna. Engeded?

1
Your rating: Nincs (8 votes)

Dal-varázs

Nem lesz más semmi! – hazudom magamnak,
Csak a Hold fénylik reggel majd a Napnak
helyén, s a félhomályban tapogatlak
én: önmagam helyett ránk már nem lelek…
Üres árnyat markol kezem az éjben,
hullámainkat már csak tengermélyben
élem, mert egyszer eljön majd az a délután,
amikor megszólal a mondat sután…
Nem lesz más semmi! – hazudom magamnak,
csak az égbolt nem helye már csillagnak,
megfordítva forog majd velem a Föld,
erre ébredek, ha nem madárdal költ
minket többé, váltva köddé
minden látszatot, álcát játszhatok…
Nem lesz más semmi! – hazudom magamnak,

1
Your rating: Nincs (6 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 2 felhasználó és 18 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • gemini972
  • Haász Irén

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6454

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39