Vers
Dal-varázs
Nem lesz más semmi! – hazudom magamnak,
Csak a Hold fénylik reggel majd a Napnak
helyén, s a félhomályban tapogatlak
én: önmagam helyett ránk már nem lelek…
Üres árnyat markol kezem az éjben,
hullámainkat már csak tengermélyben
élem, mert egyszer eljön majd az a délután,
amikor megszólal a mondat sután…
Nem lesz más semmi! – hazudom magamnak,
csak az égbolt nem helye már csillagnak,
megfordítva forog majd velem a Föld,
erre ébredek, ha nem madárdal költ
minket többé, váltva köddé
minden látszatot, álcát játszhatok…
Nem lesz más semmi! – hazudom magamnak,
Múlté az indulat
Már nem forrong bennem a vad harag.
Úgy is mondhatnám: magamhoz tértem.
Látom már, eltúlzottak voltak szavak,
talán agyam kikapcsolt, már nem értem.
Érzem azt, elvette indulat eszem.
Ahogy jött, el is vonult innen a düh.
Zavart mi volt, de most már úgy veszem,
inkább legyen a béke szent és derű.
Néha vannak embernek rossz napjai.
Dúlhatja lelkét lesújtó hangulat.
Lennék én...
Lennék én nap és szél,
Az idő mit szeretnél.
Lennék én kő vagy fa a mezőn,
Jeges vízcsepp a hajnali legelőn.
Lennék én kavics a koszos úton
Hatalmas szikla fent a hegy csúcson.
Lennék én fű a réten és zöldülnék neked szépen,
Ha megszeretnél, én az lennék, mit te kérsz éppen
Haikuszerű szerelmi vallomás
(előlegként)
ébren szeretlek
álmomban kivánlak is
az idő gyilkos
(2009.aug.19.)
Névnapra szeretettel
Ez a néveredet
messzire elvezet:
germánból átvettük,
atyusnak becéztük
vezérünk mi, hunok,
védte így szóburok.
Atta tőváltozat,
becézett áthozat:
gót volt az eredet,
ez adta nevedet.
Bár vannak nyelvészek,
akiknek nem tények
ezek az adatok,
számukra adatott
egy török ősi szó:
ETIT: a „nagy folyó”.
Atyácska névvé lett:
középkor-szokásrend
emelte e rangra,
s írhatták névlapra.
Bár költőnk megélte:
törölt a személye,
hisz aki nevelte,
kimondta, hogy neve
nincsen a magyarba’,
s ő mégis beírta:
költőként emelte,
ismertté ő tette…
meg néhány más híres
úszó és énekes,
Kék regény....
Két kezedbe fognád arcom,
Szemembe örömet hintenél,
lelked hangja titkot karcol,
melyet szívembe rejtenél.
Barázdáid homlokodról.
friss csókkal simítanám,
lelkedből az űrt kiűzném,
S kék regényed várna rám..
2009. 07.26.
hangulat
lent és fent között
lépdelek
csatangol bennem
komisz, vidám
gyerek
vénülő magam
szétnéz
elszakadt fehér
leplét
húzná magára
a tél
megfagyott pelyhek
szerteszét
hullott glórián
tűlevél
összegyűrt ködön
varjak
lomha füst-örvényt
kavarnak
Jeles napok
Vannak napok mindennapok.
Vannak napok ünnepnapok.
Mindenkinek máskor nagyok,
Éppen ezért jeles napok.
Te számodra melyik, fontos?
Hóban járó, Jézuskázó?
Vagy inkább tojásfestő, vendégváró?
Mond meg nékem titkolódzó.
Kitalálom várjegy picit a
Mai napon más vagy kicsit.
Jól ismerlek kis virágom,
Mert te vagy az én
Kislányom!
Boldog Születésnapot.
Veled együtt...
Egy régebbi esti versem (amivel sokakat sikerült becsapnom)
Ülök a szobában, mellettem fekszik Di-
ó. Kicsit csurog a nyála, kekszet remél.
Én azonban nem törődöm vele, meccs van.
Chile küzd a spanyolokkal. Értik egymást?
Chilében ugyebár spanyolul beszélnek.
Bár a láma köpköd. Vagy az Peruban él?
Mögöttem harsog a vuvuzela. Darázs
fészek sem zúg ennyire, szétmegy a fejem.
Puff neki, Estrada sárga lapot kapott.
Rozika meg a billentyűzeten sétál!
Kérlek nézzétek meg a hozzászól
ásokat odaátmerúgyleszteljes!:)
