Vers
Kérlek, válaszolj!
Hogy lehet a vasorrú bábát
megcsókoltatni a varanggyal?
Hogyan lesz a sátán fiából,
érintésre földre-szállt angyal?
Miképp válik szívünk haragja
megsimító szép szeretetté,
és a lelkünkre mászó hangya
szunnyadása mikor nő tetté?
Várjuk nagyon, hogy összenőjön
az azonosság és a másság.
Vajon hol válik ketté bennünk,
a szerelem és a barátság?
Barátság
Barátság
egymásba merülve
a szavak szülte csöndben
lelkünk összeér
Kenyeret sütök
Behunyom szemem
szénaboglya tetején
ülök
messzire látni
a tanyát öleli
a nyár
dédanyám
sürög-forog
apám s a kuzinok
csintalanságot eszelnek
dédapám
kifogja a lovakat
s ők már száguldanak
az akácos
nevetve bólogat
a lányunokák pusmognak
pipacskoszorút fonnak
minden
csupaszin, csupaillat
a madárkórus
nem hallgat
tyúkok kárálnak
tehén bőg
drága a rög
soká elnézem
e képet
az alkonyi napsugár
glóriába vonja őket
boldog élet...
szememből könny ered
hol vagy szép világ?
...közben a lerben
megsült kenyerem...
(2009.okt.14.)
Nyárvégi leltár
(Válaszként Bigibluenak 2009 aug. 19.-én)
Mig a somlekvár készült
Minka versikét szült:
Kinn, falun a kertemben
spájzravalót termeltem:
paradicsom, uborka
üvegekbe berakva,
Karácsonyi emlék (Átirat)
Hullanak egyre a pelyhek az éjjeli útra hol álok.
Felfele nézek. A csillagokat keresem szemeimmel
S indul a lábam, meg-megakadva a tétova hóban…
Gondolatomban régi karácsonyok íze remegve
élesedik. Már tiszta a kép és látom a lángot;
lobban a gyertya a fán és múltat idéz, ami szép volt...
***
Emlékszem, csak kis fa volt a zöld fenyő.
Csillogó szemmel néztem karcsú testét.
Oly lassan araszolt akkor az idő.
Gyermekként alig vártam már az estét.
És mikor ott állt asztalunkon végre,
alma, dió és szép színes papírok
lógtak ágain. Ez volt minden éke...
36 évnyi...
36 évnyi szenvedés…
az nem kevés,
de énnekem,
inkább boldogságban telt el életem.
Maradjon így továbbra is, ha kérhetem!
36 évnyi bús magány…
e szó talány,
mert mellettem
mindig volt olyan, akinek kellettem.
Igaz ezért én, amit tudtam megtettem.
36 évnyi hallgatás…
amely csalás
vagy ámítás,
hiszen szavam hallathatom. Bármi más
mehetne úgy, mint a szüntelen szájnyitás.
36 évnyi tétlenség...
mely épen még
jól jöhetne.
Nem hullott minden bele az ölembe.
Sírjak talán? Az nem illik a szövegbe. ;)
N.A. Nekraszov: A Próféta
Nikolaj Alekszejevics Nekraszov
1821-1878
A Próféta
Ne mondd azt róla:"Felelőtlen ember!
És nehéz sorsáért is persze ő felel!..."
Ő nálunk jobban tudja azt, mi lehetetlen
Ha jó célt szolgál - magát ne áldozza fel.
De szeretete hatalmasabb, tágabb,
Világi gondolattól mentes lelke már.
"Magáért éldegél a földön itt az ember,
De meghalni csak másokért dukál!"
Így véli ő - neki a halál kedves.
Nem mondja ő, hogy kell az életem,
Nem mondja ő, a halál értelmetlen:
Végzetét látni, tudni kénytelen...
Még egyelőre keresztre sem küldték,
Hagymás szonett - grendorf Hagymácska c. versének ihletésére
Könnycseppként hullott konyhaasztalomra
a remény, hogy illatod körbefon.
Újra neked pirul majd a szalonna,
s alatta érted hevül a teflon.
Ahogy a hagymáról lekerül héja,
Hagymapucolás ürügyén
Sokunk lelke bizony olyan, mint a hagyma:
ha erősen védjük, még életben hagy ma,
de ha szeleteli a fájdalom-bánat,
könnyeket hullatunk hagymaLÉT utánad...
Nem sírok, csak csípett! - hazudjuk magunknak,
s szemüveget veszünk: szembefény a Napnak...
Hisz az ember sokszor önmagát veri át,
s hagymapucolása lehántott lélek-vád.
