Vers

ÁLFORDÍTÁS (5) Ballada a balszerencse-fiáról

Nicolas Verdun

Eléltem eddig. Minek magyarázzam
néktek a túlélési technikát?
Pukkasztott röhej, talpig méla gyászban,
köptem arra, ki mellettem kiállt.

1
Your rating: Nincs (6 votes)

Szenteste

Toribá képe

S uhannak lágy angyalszárnyak,
Z öld fa alatt álomvágyak.
E lmélyülő szeretettel
N yílt szívű lesz minden Ember.
T alán, ha így is maradna,
E zer évig eltarthatna.
S ok, vagy kevés az ezer év?
T alán arra éppen elég,
E ggyé váljon végre a nép!

1
Your rating: Nincs (11 votes)

Ledőlt a templom

STNG1063.JPG

Agyamban élsz. De már a régi tűznek
halvány parazsa izzik lelkemen.
Emlékeim gyakorta visszaűznek
melléd és szíved itt van még velem.
Hogy volt? Mi volt? Próbálom összerakni
hozzád kötött féktelen éltemet,
de csillogásod fénye halvány, talmi,
a múlt varázsa rögtön eltemet.
Új hajnal pirkad napunk bűvkörében,
nem szerelem, ám vastagabb kötél
köt össze minket, erősebb, mint régen,
szebb helyett ez most jobbra ösztökél.

Ledőlt a templom, ám még áll az oltár.
Fontos hogy vagy, s már nem számít, hogy voltál.

1
Your rating: Nincs (17 votes)

Szoros barátság

Józsi annyira közel állt hozzám,
mint olykor az öröm és a bánat,
és ki is lopta, őszintén szólván,
a farzsebemből a pénztárcámat.

1
Your rating: Nincs (5 votes)

Függöny mögött

Rongyos függöny mögül nézünk a világra,
rácsodálkozunk minden kis csodára.
Lelkünk mélyén izzik néhány kedves emlék,
mégis magányosan telnek el az esték.
Emlékek ködén át feldereng az élet,
néha csábítanak vak vágyak, remények.
S mire ráébrednénk, mi az, ami fontos,
addigra az élet nem más, mint egy rongyos
függöny, s mi mögüle nézünk a világra...

1
Your rating: Nincs (7 votes)

Szép új világ

2_0.JPG

A telefonom hangpostája
- lelkében erős férfihúrokat pönget -
(számomra is váratlan módon),
feltárcsázta az üzenetrögzítődet.
Ám mivel diszkrét, s jól nevelt,
minden kérdésemre, kattogott csupán.
Talán sohasem tudom már meg,
hogy mi történt köztük,
a hosszú sípszó után.

1
Your rating: Nincs (4 votes)

Kapkodó rovancs

Barátaim, higgyétek el,
a verseimben nem nyavalygok.
Engem egyformán érdekel
az örök vesztes és a bajnok.

Vívom a harcom, meglehet
bandukolok, míg hagynak menni.
Elhiszem, hogy van hadsereg,
mögöttem. Ha nem is jön senki.

Nem adom kényre önmagam,
megfordulhatnak még a dolgok.
Nem lehetek oly arctalan,
hisz könnyek mögül felmosolygok.

Nevetni sem feledtem el,
könnyed fickónak tudtok engem.
Fogják az orrom, s erre fel
röhögni támad folyton kedvem.

Néha úgy elgondolkodom,
sírgödör ez vagy lövészárok,
amelynek mélyén, olykoron,
emlékeimmel disputálok?

1
Your rating: Nincs (6 votes)

December

Toribá képe

D idereg már, fázik a természet.
E lbújnak a téli álmot alvók.
C inkemadár röppen fagyos ágra.
E rdő mélyén túrnak a vaddisznók.
M eghitt esték a kandalló mellett.
B eszélgetések; nagyanyó mesél.
E ljött egyszer Jézus, a Megváltó.
R ég volt, s az ember azóta remél.

1
Your rating: Nincs (9 votes)

Glossza József Attila Reménytelenül 3. versszakára

„A semmi ágán ül szívem"
lábam a mélybe lógatom,
lelkem meg pőre, meztelen
lakhelye hideg jégszalon.

„Kis teste hangtalan vacog"
fohásza régen elveszett,
fülembe lágyan szól a csend
fest elém régmúlt képeket.

„Köréje gyűlnek szelíden"
siratva elmúlt tegnapot,
lágy fényük mossa arcomat
a néma ég most felragyog.

„S nézik, nézik a csillagok"
hogy issza vérem szomjasan,
a föld, hol egykor voltam én
bolyongó, árva, hontalan.

1
Your rating: Nincs (7 votes)

Porszem-magány

danaiz képe

Nyikorogtunk
az éji
hidegben
ketten
a hó meg én.
Fáradt a test,
a lépés csak
gépies,
úton hazafelé.
Pihékbe fagyva
libegtünk a képzelet
meg én –
estünk fölfelé,
s ahol minden
összeér,
kristályok
porszem-magánya
voltam én.

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

 Angyalok feszülnek egymásnak.

Összes vers

Összes vers : 6469

Összes próza

Összes próza : 416

Összes kép

Összes kép : 1037

Összes hangos vers

Összes audio : 39