Vers
Lucian Blaga: Sirni fogsz-e vagy mosolyogni?
Én
nem vezeklek
a sok sár miatt mely lelkemben felgyülemlett-
de rád gondolok.
Fénykarmaival
egy reggel egyszer majd megöli álmod,
hogy lelkem oly tiszta
amilyennek hinni akarod
amilyennek szerelmes szived képzeli...
sirni fogsz akkor vagy megbocsájtani?
Sirni fogsz sokat, vagy mosolyogni
azon reggelnek sugaraitól
mikor majd azt mondom neked
a megbánás árnyéka nélkül:
"hát nem tudod, hogy iszap fölött nőnek a tavirózsák?"
Szergej Jeszenyin: Kacsalov kutyájához
Add búcsúzóul mancsod Jim,
Ily mancsot nem láttam még, amióta élek.
Jöjj, ugassuk meg együtt most a holdat,
E csendes, csillagfényes, tiszta, nyári éjben.
Add búcsúzóul mancsod Jim.
Légy szíves, most ne nyalakodj Drága.
A legelemibb dolgot tudd meg itt:
Nem értheted, az élet milyen drága,
Hogy élni, élni s élni kell megint.
A gazdád elég híres, kedves ember,
És vendégként sok népet lát itt el,
Téged bármelyikük mosolyogva kedvel
És bársony szőröd simítgatja el.
Kutyaként Te ördögien szép vagy.
Gazdádhoz hű, és megbízható, rendes,
De látom, véleményem mind hidegen hagy-
Vihar
Villámok közt hánykolódó kis hajó a tengeren,
Istentől már rég elszakadt, hitetlenné vált szívem.
Hullámai zord vizeknek nyomot hagytak testemen,
Arra mennék hol a tenger kék öblében meglelem...
Ragyogását új hitemnek: szerelmedet kedvesem.
Ez első Akrosztichon vers próbálkozásom, köszönöm a segítséget Báro von Shenczkynek./csendestárs/
A vágy beteljesülése
Szembogarad üde,boldogan érzi a vágy üregében
mélyen,a lengedező,fátyolosan női erőt.
Zöld szemem villan,a szívem is dobban ez ős csoda fényre.
Testemet átöleled,gyűrve a lágy lepedőt.
Villanások
1.
Álmos a lelkem, az áldott fényben, dallamot áraszt…
Áldom a sorsomat én, hogy az éned a fénybe temetted.
Szívemből tovafolyt emlékek a napra nevetnek;
Látod-e kedvesem értem a gondolatát a kezednek…
2.
Illan az éjszaka csendje hamar most. Éj-vörös, ábránd
paplan alatt úgy moccan a testünk, lüktet az érzés;
mint puha fű, ha felébred az ég és megsimogatja...
Arcod a testemen; elsodor újra a vágyam a kéjbe...
3.
Elfogy a könny a szememből, csendben nyugszik a lélek...
Nem lehet árván boldog az ember a földön az égben.
Anna Ahmatova : "Kérdeztem a kakukkmadárt..."
* * *
Kérdeztem a kakukkmadárt
Hosszú lesz-e éltem...
Fenyő libbentette csúcsát
Napsugár hullt rétre.
A sűrű erdő nem válaszol
Indulok haza,
Jó a szellő lehelete
Forró homlokomra.
Carszkoje Szelo 1919 junius 1
(Fordította: Báró von Shenczky alias Csendestárs)
* * *
Я спросила у кукушки,
Сколько лет я проживу...
Сосен дрогнули верхушки.
Желтый луч упал в траву.
Но ни звука в чаще свежей...
Я иду домой,
И прохладный ветер нежит
Лоб горячий мой.
1 июня 1919, Царское Село
Kedvesem!
Lélegzet visszafojtva
lessük,
mikor,
hova
küldjük tekintetünk,
hogy egymásban gyönyört
nyerjünk.
Ajkadat elhagyó
szavaid,
mint indák
kúsznak fülemig.
Légy szélhárfám!
Leginkább
ezt vágynám.
Rózsáid szirmát
szórd rám!
Csókoddal
borítsd orcám,
s én virágtestbe öltözök
NEKED.
Egy romba dőlt birodalom eseményei (eposz)
"Minden édes dalban lelkünk rejti titkát egy
különös világnak, emlékeink
távoli homályába vezet GothArt, s annak
kincseivel telt elbeszélése.
Midőn elvégeztetett, és beteljesedett…
