Vers
Maradásod vékonyka remény
Víg örömöm megrágta a bánat,
mióta tudom: elveszítelek!
Üvöltéssel tapasztom be számat,
ne hallják meg haragvó istenek,
hogy kín között felejtenélek én,
Mindörökké keringő
egykettő-egykettő
széditő keringő
hatalmas jégtáncban
galaxisóceánban
táncosom vagy hozzádnőttem
el nem engeded a kezem
nincs megállás visz a ritmus
életreszóló verdiktus
szörnyű dallam kemény taktus
diktálja egy őrült mágus
süket zeneszerző-virtus
rángat a koreográfus
kényelmetlen jelmezedben
éned öli a maszkmester
körötted a diszlet széthull
a sötét sivárság rádhull
az a gyönyörű mi Föld volt
ma már csak nyöszörgő félholt
többmilliárd kör mögötte
mindegy hány van még előtte
mindegy nélküled vagy veled
hamar felejtik a neved
kapaszkodj hát mig van kibe
Üdvözlő szonett
Üdvözlet Nektek e remek portálon,
Drága költőtársak jó itt Veletek.
Van itt sok ismerős arc azt jól látom;
Itt is öröm olvasni benneteket.
Találok itt rengeteg szép költeményt,
Talán megpróbálkozok írni én is.
Igaz, nem lesz túl nagy a versgyűjtemény,
Szonettemet most Nektek írom mégis.
Napfény ragyogjon mindenek felett,
Elfújhatja bárányfelhőket a szél
Kivirágzik majdan szép kikelet,
Az utolsó tánc ( Miriam versére íródott )
Szívemen morc félelem-páncél,
előgyötörted jég-karmaim.
Megtorolni vágynék, de a cél
átrebbenni lét-fájdalmain
perceiknek, miken osztoztam
hívő, vádló, kétkedő Veled.
Marasztaló búcsú
Köszönöm, hogy melletted lehettem,
és köszönöm, hogy mellettem lehettél.
Köszönöm, hogy veled lettünk ketten,
és köszönöm, hogy több lehettem egynél.
Bátorságod által lettem bátor,
B.Ú.É.K.
B oldogság és jólét legyen
O tthonotok vendége,
L opakodjon házatokba
D egeszítő szerencse!
O ldhatatlan köteléke
G ondtalanul éltessen,
Ú j esztendő küszöbén a
J ó Fortuna érkezzen!
É ljetek, mint hal a vízben,
V agy még annál is szebben,
E gészség és bőség legyen
T ársatok az életben!
BUÉK, VAGY AMIT AKARTOK
Bánatot és kudarcokat halmoztak .....az éveK
Úgy szerettem volna néha kicsit boldog lennI
Életemben buktatókkal volt tele ............a táV
Köszöntő...
Képzelet szülötte szólamokkal,
Öntözöm lelkem kiszáradt fáját.
Számolom szívem szavának számát.
Zeng dalom szakítva tegnapokkal.
Összekötve sorsom versszakokkal,
Nekem csak rímbe öltve jó az ábránd.
Talán okoz nekem ez némi hátrányt,
Őszül hajam fakul a holnapokkal.
Nyugatnak híres írói előttem
Emelnek példaképet, és utam
Kutatva nyitott szemmel lépkedek.
