Vers
Barátság
Adni akartam szavakat, nem elvenni,
Kezemet feléd nyújtó baráttá lenni..
Napsugárrá válni, hideg, zord időben,
Ünnepet hordozni, gyertyaláng fényében.
Fájdalmat túlélni rengeteg mosollyal..
Hited érteni, isteni akarattal.
Hűség-szilánk
Kifosztva térsz hozzám
haza minden este.
Megveszlek kilóra - mondták
kiművelt testű emberek
és kiraboltak lassan
dekánként évek alatt.
S azt a pár grammot,
ami megmaradt
én hordom
vállamon.
Tartom még...
Hazudok
nem fáj -
ragyog feléd
bőrömből kiálló
sok-sok
hűség-szilánk
darab.
Ahol én élek...
Ahol én élek...
...nem kérdezik az emberek,
ki volt apád, honnan jöttél.
Egyetlen mosoly elég, és
'Gyere, teázz velünk,
mesélj, és mi mesélünk.'
:-)
Mind-egy
Annyi ember s mind egyforma:
Bár külsőnk lehet különbözik,
Mind részei vagyunk Istennek
S egymásnak.
Tükör nélkül látnád-e arcodat?
Névtelenül, hogy mondod meg ki vagy?
Ki vagy Te valójában?
Nyitott szívvel, csukott szemmel,
Ép lélekkel járj s szárnyalj!
Bármit teszel is, az mind
A Terv szerint halad.
Elmúlt? Vége?
S zigetre leltem, nem is olyan régen.
I llatozó fái bódítottak el.
C sellengtem köztük szűzies fehéren,
Szergej Jeszenyin: " Most, hogy az ágyad elé raktam..."
Most, hogy az ágyad elé raktam
E félig hervadt csokromat,
A haló szirmokkal temetem
A megfáradt vágyakat.
Szeress nagyon
Szeress nagyon, mert a tiéd vagyok;
Vagy rúgjál belém és dobj el magadtól!
Emelj magadhoz, ha nem szárnyalok;
Vagy lökj a mélybe, taszíts el a naptól!
Forró legyél, hogy égessen a véred;
Vagy jéghideg, hogy fagyasszon szavad!
Édes legyél, mint gyorsan ölő méreg;
Vagy keserű, mint számban a falat!
Csak ne légy álszent, szürke, méla báb.
Legyél hófehér, vagy lehetsz fekete.
Szemed, mint tőr, éles sugárnyaláb
Legyen a szerelmed vad üzenete!
Legyünk megláncolt, de boldog rabok!
Szeress nagyon, mert a tiéd vagyok!
Anna Ahmatova: "Mint órában a kakukk.. ."
* * *
Mint órában a kakukk, úgy élek.
Élő társaimat nem irigylem, kérlek.
Ha felhúznak - szólok
Ily keserű sorsot
Csak neki kérhetek,
Ádáz ellenségemnek.
Cárszkoje Szelo 1911 március 7.
(Fordította: Csendestárs)
Анна Ахматова
* * *
Я живу, как кукушка в часах,
Не завидую птицам в лесах.
Заведут - и кукую.
Знаешь, долю такую
Лишь врагу
Пожелать я могу.
7 марта 1911, Царское Село
Cseppet sem poroszos vers grendorfra hangolva
Poroszkálunk, porosz- kálunk, jó társakkal paro- lázunk, Nem kapkodunk, las- san lépünk. Nem szúródik majd a lépünk.
Újév megint
Újév megint és még velem,
szabályba gyilkolt értelem
vezérli hártya-sorsom.
Annyi járdán, amennyi van,
egyszerre lépek én, s magam,
egy békebeli korzón.
Suhannak utcák és terek,
és én jövőre is leszek,
ez állapot, nem érdem.
Szörnyülködöm. Ó szent egek,
szembe is jönnek emberek,
egyik se szól, ha kérdem.
Nyugalmat hozzon ez az év,
nekem a semmi is elég,
és az idő se múljon
oktalanul, míg itt vagyok,
jelenlétemre is van ok.
Poroszkálunk az úton.
Aktív felhasználók
- Streit Gábor
