Bűntársak
Ki hallgat
Biz' nem mind szendereg, ki még hallgat,
csak ólombetűkben rejtőzve el
szaggatják átok-fekete varjak,
s szívéből dobbanásokat vesz el...
Üres kétségbeesés.
Hozzáadtalak a figyelőlistámhoz...
Édes és keserű
Édes és keserű érzés. Szinte fáj;
A szívem is csakúgy sajog bele.
Tudom, hogy szeretni nem muszáj;
A hulla(részeg) - ki az a Poe?
Egyszer, már nem mostanában, üldögéltünk a kocsmában
Félig üres poharak közt tétovázott két kezünk.
Fejünk lógott, egyre lejjebb, nem forogtak már a nyelvek,
Alakulunk...
A szerelmünk: Luca-széke,
lassan épül, alig készül,
ám az érzés szívem éke,
titkon mélyül, csöndben vénül!
Még nem tudom, hogy „örökre”,
de már érzem, hogy „talán”,
hozzád bújok örömömbe’
Könnycsepp vagy...
Könnycsepp vagy....,
mi bánat hátán legördülve felnevet,
simogató ölelésed szívcsücsökben lel helyet.
Könnycsepp vagy...,
mi öröm szárnyán bús vállamra rárepül,
Isten ostora (és ezzel a verssel kivánok boldog névnapot az összes Attilánknak- bár csak egyről tudok)
Csepp-rezdülések
Időbe növő fát rajzolok,
belesimulok ág-bogába.
Engem soha senki meg nem
találhat, lényegem titok.
Nem vagyok kezdet,
Nem vagyok vég.
Mondják Isten teremtett-,
mellém ül majd egyszer
