Szerelem palást
Maradj még így, kérlek! - suttognám füledbe,
Reménykedve néznék gyönyörű szemedbe.
Átélhetnénk ébren egy valóság álmot,
Terítenék eléd szerelem palástot...
Feküdnél ágyamon, takarna még ruhád,
Leheletére szomjazom
Kinek vigyázó szavain nevelődtem,
Aki nyelvemen méz volt, s kinek belőlem
számtalanszor csak keserves jajszó jutott,
hiába kántálta: Életem! Légy nyugodt!
Ellene lázadtam én, s az akkor ellen,
Isten ostora (és ezzel a verssel kivánok boldog névnapot az összes Attilánknak- bár csak egyről tudok)
Az álom folytatása (Szerelem palást)
Ajkam indul, mohón támad
felébreszti alvó vágyad,
megremegve hozzád érek,
szemérmetlen lüktetésed
titkolnád, hisz félsz még tőlem...
Elhúzódsz, s én összetörten
nézek Reád és sajnálom,
Hagymácska
Ma azt írtad: jövök, nem hagylak cserben!
Szavak, amelyből összeáll a mondat,
nekem mégis ünnep lesz majd a szombat,
jelentés: ismét erősek vagyunk, ketten.
Késői tavasz
Mint mikor ködpalást suhan át a csúcsokon
lelked minden titkát bebarangolom és
túl az árnyakon, az ágyadon hagyom....
Nem akarok már mást, csak fényt és vágyat,
Nyitóballada az Alak-art dicséretéről
Írj verset vagy küldj be képet,
novellát vagy akár regényt.
Ne rettentsen rossz szó téged,
soha ne add fel a reményt
és ne feledd: téged várunk,
ajtónk mindig szélesre tárt!
