alak-art.hu

Képzeletemben csók tüze táncol,
én a veremben – bor heve láncol.
Illatod ébred gondolatomban,
vágykapu éled lelki vadonban.

Izzik a vérem, árama áthat.
Sajdul a térdem, szám ha bezárhat...,

Altass el kérlek, mert ébren lenni fáj.
Borult égen nem törnek át a fények.
Bús ködbe burkolt, haldokló remények
szőtte sötétben csillagtalan a táj.

Simogass álomba engem, s a bánat

Szerető izmaim kötöttek már régen,
veled együtt elkezdtük nyújtani
lépésről lépésre, s új távok hevében
sem akartam magam túlhajtani.

Nehezen emeltem gyaloglásra lábam,

Engem oly sokszor porba sújtott Isten,
mégis a létem jókedvű, vidám,
megfizettem azt, mit nem kaptam ingyen,
s már ellenségeimmel sincs komoly vitám.

Megbékéltem. Szelíden tűröm sorsom,