Hagymás szonett - grendorf Hagymácska c. versének ihletésére
Könnycseppként hullott konyhaasztalomra
a remény, hogy illatod körbefon.
Újra neked pirul majd a szalonna,
s alatta érted hevül a teflon.
Ahogy a hagymáról lekerül héja,
Portál-szonett
Engem oly sokszor porba sújtott Isten,
mégis a létem jókedvű, vidám,
megfizettem azt, mit nem kaptam ingyen,
s már ellenségeimmel sincs komoly vitám.
Megbékéltem. Szelíden tűröm sorsom,
Vágy (18+)
Képzeletemben csók tüze táncol,
én a veremben – bor heve láncol.
Illatod ébred gondolatomban,
vágykapu éled lelki vadonban.
Izzik a vérem, árama áthat.
Sajdul a térdem, szám ha bezárhat...,
Szemed sarkából...(egy régi szerelem)
Szemed sarkából loptam szerelmet
egy kávészagú régi hajnalon.
Már egy hete éltünk egymás mellett,
de addig talán nem volt alkalom
hogy észrevegyem a nyilvánvalót:
a szomorú félmosolyod mögött
A Piroska sztori
Ülj ide, kisfiam, mesét mondok néked,
de ez olyan lesz, hogy elképed a képed.
Kislány a főhőse, de neve nem Bori,
tudod, a Piroska, ismerős a sztori.
Teli kosarával az erdőben baktat,
Ambivalencia
Lelkem csendje apályt teremt,
üressége mozdulatlan.
Nem elemzek múltat, jelent,
elveszek e hangulatban.
Érzékhullám felkap, reptet,
szárnyam szélén vad borzongás,
Az végvári vitézekhez, az csata estvéjére
Vitézlő hős ifjak az nagy vár udvarjába,
Eljött élteteknek az pokoli próbája.
Támadja az várat az török garmadája.
Múlassátok az napot féktelen vígsággal.
