Nyitóballada az Alak-art dicséretéről
Írj verset vagy küldj be képet,
novellát vagy akár regényt.
Ne rettentsen rossz szó téged,
soha ne add fel a reményt
és ne feledd: téged várunk,
ajtónk mindig szélesre tárt!
Vásárfia
Tessék, tessék! Áll a vásár!
Jöjjön bátran közelebb!
Ha a portékámat nézné,
nem árulok, csak veszek.
- Hogy mit? -ezt kérdi:
nem szokványos az eset,
- Önbizalmat keresek!
Lehetne az antik, ócska,
mint használt gönc, levetett,
licitálnék rá, mert az enyém,
ha volt is rég elveszett.
Valahol a Tiszaháton
hagytam el egy keveset,
aztán némely délibábon
vált köddé, s szólt, ne keress!
Szóval apadt, mint a jó bor
a pincének rejtekén.
palackoztam volna egykor,
nem lennék ma szomjas én.
Szomjas vagyok és hiába
kémlelem a kék eget,
fekete az viharfelhős,
a Nap nem jő közelebb.
A Piroska sztori
Ülj ide, kisfiam, mesét mondok néked,
de ez olyan lesz, hogy elképed a képed.
Kislány a főhőse, de neve nem Bori,
tudod, a Piroska, ismerős a sztori.
Teli kosarával az erdőben baktat,
Szívembe hegyes tüskét
Szívembe hegyes tüskét vert a múlt.
Emléked kegyetlen tüskéje ez,
s most úgy érzem, derékban elfelez.
Ha mindent elvesztek
Ha mindent elvesztek,
Veremlakó leszek.
Erdőnek mélyén
Egy mély vermet
keresek.
Ott meghúzom magam
távol a sötéttől,
Föld-anyám méhe
megvéd a hidegtől.
Naphosszat bírom majd
Stargazer (önarcvers)
Stargazer, ki csillagot néz
tiszta nyári éjjelen,
szívét szorítja egy vaskéz,
fáj neki a végtelen.
Másként látja - mint kisgyermek -
az egyszerű dolgokat
és ha néha ír egy verset,
