Szívembe hegyes tüskét
Szívembe hegyes tüskét vert a múlt.
Emléked kegyetlen tüskéje ez,
s most úgy érzem, derékban elfelez.
A hencegés jogán
Szerénység félre! Én most hencegek.
Leközölték már néhány versemet,
(magatartásom gúnyból szőtt erény)
hümmögtek páran: nem rossz költemény.
Volt aki így szólt: verse elragad,
Az utolsó tánc ( Miriam versére íródott )
Szívemen morc félelem-páncél,
előgyötörted jég-karmaim.
Megtorolni vágynék, de a cél
átrebbenni lét-fájdalmain
perceiknek, miken osztoztam
hívő, vádló, kétkedő Veled.
Fenn és lenn -Szárnyalás -> zuhanás- (a '80-as évekből)
Ó, mélységes magasság!
Szabadság gyönyörében fürdő madárság!
Te! Parányi földszelet!
Nem bitorlod testemet!
Leráztam bilincsedet!
Nem vagyok többé rabod!
Új szeretőm ölel: Égbolt!
A Piroska sztori
Ülj ide, kisfiam, mesét mondok néked,
de ez olyan lesz, hogy elképed a képed.
Kislány a főhőse, de neve nem Bori,
tudod, a Piroska, ismerős a sztori.
Teli kosarával az erdőben baktat,
Szerelem palást
Maradj még így, kérlek! - suttognám füledbe,
Reménykedve néznék gyönyörű szemedbe.
Átélhetnénk ébren egy valóság álmot,
Terítenék eléd szerelem palástot...
Feküdnél ágyamon, takarna még ruhád,
Aktív felhasználók
- grendorf
