Portál-szonett
Engem oly sokszor porba sújtott Isten,
mégis a létem jókedvű, vidám,
megfizettem azt, mit nem kaptam ingyen,
s már ellenségeimmel sincs komoly vitám.
Megbékéltem. Szelíden tűröm sorsom,
Hagymás szonett - grendorf Hagymácska c. versének ihletésére
Könnycseppként hullott konyhaasztalomra
a remény, hogy illatod körbefon.
Újra neked pirul majd a szalonna,
s alatta érted hevül a teflon.
Ahogy a hagymáról lekerül héja,
Kleopátra örök
E lhívta Isten, égi színpadára. -
L iz, leányom! Kell egy díva nekem!
I ndul a főidény, s nincs Kleopátra.
Szívembe hegyes tüskét
Szívembe hegyes tüskét vert a múlt.
Emléked kegyetlen tüskéje ez,
s most úgy érzem, derékban elfelez.
Szemed sarkából...(egy régi szerelem)
Szemed sarkából loptam szerelmet
egy kávészagú régi hajnalon.
Már egy hete éltünk egymás mellett,
de addig talán nem volt alkalom
hogy észrevegyem a nyilvánvalót:
a szomorú félmosolyod mögött
Vágy (18+)
Képzeletemben csók tüze táncol,
én a veremben – bor heve láncol.
Illatod ébred gondolatomban,
vágykapu éled lelki vadonban.
Izzik a vérem, árama áthat.
Sajdul a térdem, szám ha bezárhat...,
Bennünk a dal...
... a dal már bennünk élt rég
s mi táncba hívtuk egymást
az édes énekért....
http://www.youtube.com/watch?v=AiC7ZX5K9L4&feature=relmfu
Hétköznapok zsalugáterei mögött
rejtőzik az ünnep
Nézem a Tiszát...
Nézem a Tiszát, megint árad.
Lassan sodorja a szemetet
és mint ki már sokat szeretett,
szelíden öleli a fákat.
