A pillanat
"A pillanat az túl hosszú idő.
Mának nevezni ezért nem lehet.
A pillanat a múlt, jelen, jövő
fonadéka alkotta egyveleg.
A pillanat az túl hosszú idő.
Hisz milliárdod másodperc alatt
Hozzáadtalak a figyelőlistámhoz...
Örökkön-örökké
Szél vagyok, te pajkos kis felleg,
habruhád libben fuvallatomra,
égi mezőn kacér táncod lejted,
vidáman bújsz ölelő karomba.
Megfújom bárányfürtöd tengerét,
nyakadra szellőcsókot lehellek,
Szívembe hegyes tüskét
Szívembe hegyes tüskét vert a múlt.
Emléked kegyetlen tüskéje ez,
s most úgy érzem, derékban elfelez.
Isten ostora (és ezzel a verssel kivánok boldog névnapot az összes Attilánknak- bár csak egyről tudok)
Nem tudom kidobni a múltat az ablakon…
…hát szép emlékként,
csendesen csak egyszerűen ott hagyom…
…egy díszdobozban, a tölgyfaszínű asztalon!
Nem faggatom, nem vallatom,
nem nyitom-csukom, s nem is szaggatom;
Adj egy pillanatot!
Adj egy pillanatot!
S nem forog már az idő-kerék,
állnak az óramutatók,
tartályában a fehér homok elég...
Veled vagyok.
Adj egy pillanatot!
S szerenádod ma értünk üzen,
