Maradásod vékonyka remény
Víg örömöm megrágta a bánat,
mióta tudom: elveszítelek!
Üvöltéssel tapasztom be számat,
ne hallják meg haragvó istenek,
hogy kín között felejtenélek én,
A hencegés jogán
Szerénység félre! Én most hencegek.
Leközölték már néhány versemet,
(magatartásom gúnyból szőtt erény)
hümmögtek páran: nem rossz költemény.
Volt aki így szólt: verse elragad,
Örökkön-örökké
Szél vagyok, te pajkos kis felleg,
habruhád libben fuvallatomra,
égi mezőn kacér táncod lejted,
vidáman bújsz ölelő karomba.
Megfújom bárányfürtöd tengerét,
nyakadra szellőcsókot lehellek,
Délután Émivel
Meghajolt a sárgálló kalász,
árokparton a kékséges katáng,
nézelődtek derékig növő füvek,
összekoccantak úton a kövek,
s hangjuk megpendült a fény-falán,
és aranyba fordult a nyári délután.
Egy romba dőlt birodalom eseményei (eposz)
"Minden édes dalban lelkünk rejti titkát egy
különös világnak, emlékeink
távoli homályába vezet GothArt, s annak
kincseivel telt elbeszélése.
Midőn elvégeztetett, és beteljesedett…
Adj egy pillanatot!
Adj egy pillanatot!
S nem forog már az idő-kerék,
állnak az óramutatók,
tartályában a fehér homok elég...
Veled vagyok.
Adj egy pillanatot!
S szerenádod ma értünk üzen,
Az ajtóba szorult nyikorgás
Az ajtóba szorult nyikorgás
csak annak tűnik fel, ki mindennap beteszi,
ki ritkán jár haza, az tán észre sem veszi.
Az ajtóba szorult nyikorgás
csöndje nem bántja vájt-fülét senkinek,
Hagymás szonett - grendorf Hagymácska c. versének ihletésére
Könnycseppként hullott konyhaasztalomra
a remény, hogy illatod körbefon.
Újra neked pirul majd a szalonna,
s alatta érted hevül a teflon.
Ahogy a hagymáról lekerül héja,
Szerelem palást
Maradj még így, kérlek! - suttognám füledbe,
Reménykedve néznék gyönyörű szemedbe.
Átélhetnénk ébren egy valóság álmot,
Terítenék eléd szerelem palástot...
Feküdnél ágyamon, takarna még ruhád,
Aktív felhasználók
- Braunel
