Feláldozhatók(?)
Odvas tölgyfa száraz ágán
jó atyánk, a Véletlen ül.
Múltunk izzó emlék-máglyán,
életfilmünk elénk vetül.
Kockái fakulók,
üres papírhajók...
Sámánunk, a jó Véletlen
fel-felszítja a parazsat
Élet-lánc ( Noémi unokám ma végre megszületett!!! :) )
Megérintett a világ
szépséges rendje.
Apró,kinyílt kéz-virág
öntudatlan rezzent,
felém hajolt, végtelen-
spirálja súrolt,
egyetlen pontban élet-
láncához kapcsolt.
Új sors született.Részem
Toribá felett az ég
Toribá felett beborult a ég.
Ragyogó fénye nem aranylik fel,
nem villan benne reményteli jel.
Kihűlt a napsugár, hideg, mint a jég.
De tavasz közeleg, nyílik a világ,
Isten ostora (és ezzel a verssel kivánok boldog névnapot az összes Attilánknak- bár csak egyről tudok)
A hulla(részeg) - ki az a Poe?
Egyszer, már nem mostanában, üldögéltünk a kocsmában
Félig üres poharak közt tétovázott két kezünk.
Fejünk lógott, egyre lejjebb, nem forogtak már a nyelvek,
Alakulunk...
A szerelmünk: Luca-széke,
lassan épül, alig készül,
ám az érzés szívem éke,
titkon mélyül, csöndben vénül!
Még nem tudom, hogy „örökre”,
de már érzem, hogy „talán”,
hozzád bújok örömömbe’
Hagymácska
Ma azt írtad: jövök, nem hagylak cserben!
Szavak, amelyből összeáll a mondat,
nekem mégis ünnep lesz majd a szombat,
jelentés: ismét erősek vagyunk, ketten.
Egy éj Veled
Nesztelen éjben, kis titok szoba
Csak a miénk most, a vágy otthona
Mindent kizártunk, már nincs senki más
Csak te meg én és az édes varázs
Szüntelen izzásban lüktet a testünk
