Hallgasd a csendem!
Hallgasd a csendem!........... ............................................ Csupán egyetlen percig. Hallod a madarak dalát?
Mikor megjöttek a varjak...
Amikor megjöttek a varjak,
mint gonosz, téli hadüzenet,
csőrükkel a szívembe martak.
Oltották bennem a tüzeket,
amikor megjöttek a varjak.
Amikor megjöttek a varjak,
Te
Az étel elomló íze vagy,
madár csőrében a mag,
virágfürt akác homlokán,
ábrándos, lusta délután,
utazónak templomtorony,
rév, hová éjjelre tér a komp,
szűkölködőnek tányér leves,
vigasz, mi bánatban felkeres,
menedéket nyújtó fogadó,
párna, pille álmokat hozó,
mondatban szó, betűn ékezet,
belőlünk táplált emlékezet,
pillér vagy sorshidam alatt,
bogáncs, mi lelkembe tapadt.
Az álom folytatása (Szerelem palást)
Ajkam indul, mohón támad
felébreszti alvó vágyad,
megremegve hozzád érek,
szemérmetlen lüktetésed
titkolnád, hisz félsz még tőlem...
Elhúzódsz, s én összetörten
nézek Reád és sajnálom,
Igaz szerelemhez...
Egyszer eljössz észrevétlenül
mint semmiből előbukkanó
tündér, ki senkit el nem kerül,
de lényed oly könnyen illanó.
Kísérsz egy egész életen át
s emlékeinkben kínozva lépdelsz,
Színjátékos
Csodálja műved változatlanul,
mióta írtad, harminc emberöltő.
Mi vett rá Téged, istenadta költő,
hogy a nevedből elmaradt az Ur?*
A Szentháromság volt talán az ok,
Elmúlt? Vége?
S zigetre leltem, nem is olyan régen.
I llatozó fái bódítottak el.
C sellengtem köztük szűzies fehéren,
Nem tudom, kié a versem
Hogy az én kezem ki vezérli,
ha verset írok, nagy titok.
Új csodákra érzek, vagy régi
rozsdás nagy kapukat nyitok,
ahonnan ódon hangulattal
lelkembe szivárog a láz,
Késői tavasz
Mint mikor ködpalást suhan át a csúcsokon
lelked minden titkát bebarangolom és
túl az árnyakon, az ágyadon hagyom....
Nem akarok már mást, csak fényt és vágyat,
