alak-art.hu

Biz' nem mind szendereg, ki még hallgat,
csak ólombetűkben rejtőzve el
szaggatják átok-fekete varjak,
s szívéből dobbanásokat vesz el...
Üres kétségbeesés.

(Tavaszi lágy szellő lebben,
még a madarak is csendben.
Habzó szájjal, bús-kesergőn
róka szalad át az erdőn.)

- Segítsetek! Mi lesz vélem?
Farkas falka veszi vérem!

Szavak, ó csodás szavak

tél után elhozzák a tavaszt

szívedbe nyarat lopnak

éltető vidám napsugarat,

esténként betakarnak

ha fáj a lelked vigasztalnak,

mikor a csend fojtogat

Édes és keserű érzés. Szinte fáj;
A szívem is csakúgy sajog bele.
Tudom, hogy szeretni nem muszáj;