Nem tudom kidobni a múltat az ablakon…
…hát szép emlékként,
csendesen csak egyszerűen ott hagyom…
…egy díszdobozban, a tölgyfaszínű asztalon!
Nem faggatom, nem vallatom,
nem nyitom-csukom, s nem is szaggatom;
Hagymás szonett - grendorf Hagymácska c. versének ihletésére

Könnycseppként hullott konyhaasztalomra
a remény, hogy illatod körbefon.
Újra neked pirul majd a szalonna,
s alatta érted hevül a teflon.
Ahogy a hagymáról lekerül héja,
A hencegés jogán
Szerénység félre! Én most hencegek.
Leközölték már néhány versemet,
(magatartásom gúnyból szőtt erény)
hümmögtek páran: nem rossz költemény.
Volt aki így szólt: verse elragad,
Örökkön-örökké

Szél vagyok, te pajkos kis felleg,
habruhád libben fuvallatomra,
égi mezőn kacér táncod lejted,
vidáman bújsz ölelő karomba.
Megfújom bárányfürtöd tengerét,
nyakadra szellőcsókot lehellek,
A pillanat

"A pillanat az túl hosszú idő.
Mának nevezni ezért nem lehet.
A pillanat a múlt, jelen, jövő
fonadéka alkotta egyveleg.
A pillanat az túl hosszú idő.
Hisz milliárdod másodperc alatt
Vágy (18+)

Képzeletemben csók tüze táncol,
én a veremben – bor heve láncol.
Illatod ébred gondolatomban,
vágykapu éled lelki vadonban.
Izzik a vérem, árama áthat.
Sajdul a térdem, szám ha bezárhat...,
Adj egy pillanatot!

Adj egy pillanatot!
S nem forog már az idő-kerék,
állnak az óramutatók,
tartályában a fehér homok elég...
Veled vagyok.
Adj egy pillanatot!
S szerenádod ma értünk üzen,