Igaz szerelemhez...
Egyszer eljössz észrevétlenül
mint semmiből előbukkanó
tündér, ki senkit el nem kerül,
de lényed oly könnyen illanó.
Kísérsz egy egész életen át
s emlékeinkben kínozva lépdelsz,
Csepp-rezdülések
Időbe növő fát rajzolok,
belesimulok ág-bogába.
Engem soha senki meg nem
találhat, lényegem titok.
Nem vagyok kezdet,
Nem vagyok vég.
Mondják Isten teremtett-,
mellém ül majd egyszer
Az utolsó tánc ( Miriam versére íródott )
Szívemen morc félelem-páncél,
előgyötörted jég-karmaim.
Megtorolni vágynék, de a cél
átrebbenni lét-fájdalmain
perceiknek, miken osztoztam
hívő, vádló, kétkedő Veled.
Fenn és lenn -Szárnyalás -> zuhanás- (a '80-as évekből)
Ó, mélységes magasság!
Szabadság gyönyörében fürdő madárság!
Te! Parányi földszelet!
Nem bitorlod testemet!
Leráztam bilincsedet!
Nem vagyok többé rabod!
Új szeretőm ölel: Égbolt!
Nem tudom kidobni a múltat az ablakon…
…hát szép emlékként,
csendesen csak egyszerűen ott hagyom…
…egy díszdobozban, a tölgyfaszínű asztalon!
Nem faggatom, nem vallatom,
nem nyitom-csukom, s nem is szaggatom;
Van egy ország
Van egy ország,
ahol álmomban jártam.
Ez az ország,
ahol arcomba vágtad
a magad arcát.
Te vagy otthon benne,
nekem el kell mennem
tovább...
oda, hol szép álmok várnak rám.
Van egy ország,
A Piroska sztori
Ülj ide, kisfiam, mesét mondok néked,
de ez olyan lesz, hogy elképed a képed.
Kislány a főhőse, de neve nem Bori,
tudod, a Piroska, ismerős a sztori.
Teli kosarával az erdőben baktat,
