Szívembe hegyes tüskét
Szívembe hegyes tüskét vert a múlt.
Emléked kegyetlen tüskéje ez,
s most úgy érzem, derékban elfelez.
Jelentés egy női haditudósítótól (Vonulnak a varjak)
A Fekete Hadsereg elhagyja városom,
Fehér-tábornok kemény parancsát nem hallják:
-Maradni még! Hisz a házak közt a FAGY oson,
berúgva gyenge, szúette tölgykapuk alját.
Maradásod vékonyka remény
Víg örömöm megrágta a bánat,
mióta tudom: elveszítelek!
Üvöltéssel tapasztom be számat,
ne hallják meg haragvó istenek,
hogy kín között felejtenélek én,
Szemed sarkából...(egy régi szerelem)
Szemed sarkából loptam szerelmet
egy kávészagú régi hajnalon.
Már egy hete éltünk egymás mellett,
de addig talán nem volt alkalom
hogy észrevegyem a nyilvánvalót:
a szomorú félmosolyod mögött
Feláldozhatók(?)
Odvas tölgyfa száraz ágán
jó atyánk, a Véletlen ül.
Múltunk izzó emlék-máglyán,
életfilmünk elénk vetül.
Kockái fakulók,
üres papírhajók...
Sámánunk, a jó Véletlen
fel-felszítja a parazsat
Egy romba dőlt birodalom eseményei (eposz)
"Minden édes dalban lelkünk rejti titkát egy
különös világnak, emlékeink
távoli homályába vezet GothArt, s annak
kincseivel telt elbeszélése.
Midőn elvégeztetett, és beteljesedett…
