Az végvári vitézekhez, az csata estvéjére
Vitézlő hős ifjak az nagy vár udvarjába,
Eljött élteteknek az pokoli próbája.
Támadja az várat az török garmadája.
Múlassátok az napot féktelen vígsággal.
Feláldozhatók(?)
Odvas tölgyfa száraz ágán
jó atyánk, a Véletlen ül.
Múltunk izzó emlék-máglyán,
életfilmünk elénk vetül.
Kockái fakulók,
üres papírhajók...
Sámánunk, a jó Véletlen
fel-felszítja a parazsat
Hozzáadtalak a figyelőlistámhoz...
Színjátékos
Csodálja műved változatlanul,
mióta írtad, harminc emberöltő.
Mi vett rá Téged, istenadta költő,
hogy a nevedből elmaradt az Ur?*
A Szentháromság volt talán az ok,
Élet-lánc ( Noémi unokám ma végre megszületett!!! :) )
Megérintett a világ
szépséges rendje.
Apró,kinyílt kéz-virág
öntudatlan rezzent,
felém hajolt, végtelen-
spirálja súrolt,
egyetlen pontban élet-
láncához kapcsolt.
Új sors született.Részem
Toribá felett az ég
Toribá felett beborult a ég.
Ragyogó fénye nem aranylik fel,
nem villan benne reményteli jel.
Kihűlt a napsugár, hideg, mint a jég.
De tavasz közeleg, nyílik a világ,
A hulla(részeg) - ki az a Poe?
Egyszer, már nem mostanában, üldögéltünk a kocsmában
Félig üres poharak közt tétovázott két kezünk.
Fejünk lógott, egyre lejjebb, nem forogtak már a nyelvek,
Alakulunk...
A szerelmünk: Luca-széke,
lassan épül, alig készül,
ám az érzés szívem éke,
titkon mélyül, csöndben vénül!
Még nem tudom, hogy „örökre”,
de már érzem, hogy „talán”,
hozzád bújok örömömbe’
Isten ostora (és ezzel a verssel kivánok boldog névnapot az összes Attilánknak- bár csak egyről tudok)
Aktív felhasználók
- Braunel
