próza
A sós folyó (...a hetvennyolcadik magyar népmese...)
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú kismalac túr, Napkeleten volt egyszer egy király. Ennek a királynak a felesége már régen meghalt.
Mondhatnám
Mondhatnám, hogy nem hiányzol..
Mondhatnám, hogy nem ölelnélek át..
Mondhatnám, hogy nem szeretlek..
Hiszel a Mesében?
Régen.. a mesékben..
Vagy.. talán nem is olyan régen
És talán nem is csak a mesékben
Az utolsó szökés 4.rész / Ruhák a kötélen folytatása/
Mara hirtelen ébredt a zajra. Az állomás felé száguldott egy vonat. Nagy zakatolással, kattogással. Élek! -konstatálta magában.
Elfajzott gyümölcs
Különös forgószélre ébredek, amit a kórterem sebesen nyíló, majd záródó ajtaja, és az érkező nővér kavarnak. A vacsorám mellé egy szem ikerszilvát tesz elém, majd egy újabb lökéshullámmal távozik.
A Tűz Ereje 6. Fejezet
Végig Barátom szavai visszhangzottak a fejemben. „Meg fogod bánni…” Fájt hogy ezt mondta. Bár hasonló esetben én is ugyanígy reagáltam volna… De mi van ha ezért rossz irányba indul el?
Ruhák a kötélen III.rész /Nanónál/ folytatása/
Újabb verés, újabb szökés. Mara már rettegett Iréntől,sokszor gondolt arra az évek során, hogy jó lenne meghalni.
