Tóparti idill (örömködő)

Toribá képe

Halkan bomlik a ködben a hajnal,
Fodroz a víz tetején a varázs.
Lágyan suttog a nád, puha szélben
Hangol a reggeli békabagázs.

Táncol a tó tükrén a sugárka,
Nap fia siklik a víz peremén.
Foszlik a köd, már oszlik a pára,
Csillan a harmat a fűzfa tövén.

Vadkacsa úszik a tó közepére,
Hat pihe barna fiát vezeti.
Büszke sirály les fentről a mélybe,
Színezüst potyka nyomát keresi.

Éled a vízpart tünde világa.
Harsan a part füve, bont a virág.
Boldog az ember, éled a vágya,
Míly gyönyörű, csodaszép a világ!

1
Your rating: Nincs (15 votes)

Egy marék boldogság

piros képe

De jó lenne újra gyereknek lenni,
Virágos réten vadvirágot szedni
Pöttyös labdát földobni az égig,
Zöld mezőn kergetőzni

De jó lenne újra szánkón siklani,
Édesapával hógolyózni
Hóembert gyúrni sárgarépa orral,
Meleg szobába futni kipirult arccal

De jó lenne újra a vasárnapi ebéd,
Húsleves illata száll felém
Körül ülni a kerek asztalt,
Falatozás közben vígan cseverészni

De jó lenne újra anya érintése,
Reggelente ébreszt lágyan simogatva
Hajamba piros szalagot fon,
Este mesével elaltat

De jó lenne újra a húsz filléres cukor,
Amit édesanya egy héten egyszer hozott
Ablakból lesni jön-e a Mikulás,
Szenteste várni a Jézuskát

De jó lenne újra kamasznak lenni,
Az első szerelembe beleesni
Órákat ülni a parkban egy padon,
Kedvesem csókját meg ízlelni százszor

De jó lenne újra veled sétálni,
A sápadt hold fényében szerelmet vallani
A Balaton partján naplementét nézni,
A boldogság varázsát végleg bezárni

De jó lenne újra fiatalnak lenni,
De jó lenne mindent újra átélni
Drága szülőket egy percre visszahozni,
Egy marék boldogságot a szívembe tenni

1
Your rating: Nincs (13 votes)

Reménytelenül

Braunel képe

Nyálkás, ködös és néma lett az este.
Melléd ülök, a kezedet keresve
és mint végső menedéket; markolom.
S mert hozzám bújsz; hát átölel karom…

Riadt madárka, mely otthont nem talál,
érzem, hogy lüktet, a szíved kalapál...
Átjön a ritmus, szavak sem kellenek,
a szótagok most mind mellékesek …

S.O.S.-t ver, hangosan zakatolva, ütve;
Mi lesz velünk?- némán dobban fülembe
Hogyan tovább?- ez visszhangzik fejemben;
és csak szorítlak ,.. méla szédületben ...

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Mondd igazzá, mi nincs!

Én nem kértem tetőled soha semmit, s te mégis adtál valamit nekem. Olyat, ami hangulatomon lendít, párna fejemnek, s arcomra selyem. Csoda voltál, forrongó állandóság, életemen átfutó pillanat. Ahogy fuldokló szemléli a sorsát, levegő nélkül, mélyen víz alatt, úgy oltanám veled mindennap szomjam, kérve borzongó érzést még ahonnan, egykor adtál. Mondd igazzá mi nincs! Légy észrevétlen napjaimnak része, hol nem számít már érkezel, vagy mész-e? Kezünkön ott a látatlan bilincs. http://www.youtube.com/watch?v=R7vfPw9qK6o

1
Your rating: Nincs (16 votes)

Kifosztott Szerelem.

Párnák közt riadt hatástalan álom

csak szótlanul magányt hint az agyamba.

Ismétlődő napokat sosem várom,

unott ízük itt kesereg a számban.

Képtelenség csodákban bízni, várva

mire csak vágyom, mégsem ismerhetek.

Napfényre visz a testem szorítása.

Tarisznyám mélyén steril kést keresek,

mely a köldökzsinórt fröccsenve vágja.

Hol vétlen létben tudtam még szeretni,

visszaejtsem magam a boldogságba.

Szerelem - bár csak azt tudnám feledni.

Féltve nyitom esténként az ablakot.
 
Szorongva, tiszta levegőre vágyom.
 
Ha ott vár a Halál - vele maradok,
 
egy lélektelen porhüvely az ágyon.
 
Ps.
 

Szíved mélyén rejtett kincsed 

mikor feltárod éppen kitéped.

 

Akit szeretünk azt aranyba öntjük.

Szívünk lesz a hiteles öntőforma,

hisz' az igazi lénye ott él bennünk.

Csak fáj, hogy Ő ezt nem láthatja.

 

Üres a forma - vértelenné száradt.

Ő és a Neve is elhagyta a számat.

 

  

  

 
 
1
Your rating: Nincs (16 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Mr. Tibbs repülni tanul. (Olaj, vászon 30x40 cm.)

Összes vers

Összes vers : 6671

Összes próza

Összes próza : 427

Összes kép

Összes kép : 1046

Összes hangos vers

Összes audio : 39