Engedd szabadon a pillangóidat!

nefelejcs képe

Toribának szeretettel:)

 

vályog-foncsor

langyos dombháton pipacs;
billegő bogár, szárnycsapás;
toll, bibe, tavasz, nyár; pihéből
hó, rajta lábnyomok;
őszi szél, ajkak esőbíbora,
harangvirágban a hang;
minden, minden múlni van.
por lesz és sár...
könnyeimből vetek vályog-foncsort,
s tükrömben a por élővé fordul:
pipacsháton piheszárnyak,
bíbor hóban harangvirág-lábnyomok,
bibe rezdül, s a csókok lágy,
szél kavarta hangsorok.
itt minden él, egyszerre van,
és mindenben én vagyok.
kirajzolódom álmokból
arcomra hulló,
könnyű szárnyakon...

Eltartott egy ideig... Hiába, nem vagyok a régi. :) Küldöm szeretettel és köszönöm ezt a gyönyörű képet, hogy láthattam, gyönyörködhetek benne és elvitt egy másik, belső világba... Toribát is ölelem és neki is küldöm a verset.  Nagy öleléssel: Dana ( Danámka)
 

Köszönöm Dana!!!

Engedd szabadon a pillangóidat!
1
Your rating: Nincs (16 votes)

Leheletére szomjazom

Jutalom képe

Kinek vigyázó szavain nevelődtem,
Aki nyelvemen méz volt, s kinek belőlem
számtalanszor csak keserves jajszó jutott,
hiába kántálta: Életem! Légy nyugodt!

Ellene lázadtam én, s az akkor ellen,
magamban, s másomban sem leltem, ki én vagyok.
lidérceimmel, s már-már az őrülettel
küzdöttem, mikor Ő szó nélkül elhagyott.

Korholó szavait hát áldja meg az Ég!
Meleg öle várt, s a mindig-teli fazék.
Mért nem értettem, Pacsirtám mit is dalol,
mikor zengte: Hidd! Jobb lét vár ránk valahol?

Túl a testen, mi törékeny, hitvány valónk,
hova nem világít be a napnak fénye,
belül rejtezik éltetőnk, vigasztalónk,
megújuló hitünk szín-tiszta edénye.

Utóda vagyok, sírján burjánzó halom,
csemetéje. Leheletére szomjazom.
Hiánya lobbant körém tisztító tüzet,
létem csak lapokból összevarrt füzet.

1
Your rating: Nincs (18 votes)

Valaki átjutott

Titok65 képe

Kötött lelkem némasága egy jelre
várt talán, hogy bolond szívem bánatát
feledve, induljon útnak sietve,
s keresse életre szóló támaszát.

Valódi énem remegve figyelte
már szótlanná váló, csendes önmagát,
kitörni vágyott, harcolt hát lihegve,
és kötelékét kiáltva vágta át...

Titokban oly régen vártam valakit,
évek óta egy bús szívet árulok...
Az érzést, mely minden éjjel andalít,

átélem most, és magam is ámulok:
Ő, ki rajtam annyi mindent alakít:
érzelemhíd-pillérein átjutott.

1
Your rating: Nincs (19 votes)

Audrey

nefelejcs képe
Audrey
1
Your rating: Nincs (20 votes)

Edgar Allan Toribá: A Hol(d)ló

Toribá képe

Egyszer régen, hajdanában, üldögéltem kis szobámban.
Éjfélre járt, álmosodtam, tagjaimba ólom szállt.
Ám egy furcsa pillanatban zörgést hallok ablakomban.
Megrettentem! Éji csendben úgy hallatszott, szinte fájt,
mert a zörgés, nem kímélve, kókadó fülembe vájt!
Ki lehet, ki erre járt?

Szél jár odakinn a parkban! Magamat így nyugtatgattam,
s visszaernyedett a testem, ott kinn csendes lett a táj.
Vizsla elmém megnyugodva, fejemet oldalra hajtva
karosszékben ülve, alva, hajnal jöttét várva már,
mikor újra zörren, csattan, és fülemben újra fáj!
Ej! Ki az, ki erre jár?

Álmosságom tovaillant, szemem félve arra pillant.
Odalépek ablakomhoz, s látom, kicsit nyitva már.
S künn, a párkány hajlatában, alig látszó kis nyomás van.
Úgy nézem, hogy nem látok mást: Apró patkó nyomatát.
S mellette, ha minden igaz, szemem pici tollat lát,
s hallok egy halk "nyihahát"!

Ó, hát ő volt, végre itt van! Őrá vártam álmaimban!
Pegazus lesz, ki az alvó gondolatnak szárnyat ád.
Felhők fölött nyargalászhat, pihenni a Holdra járhat.
És most itt van ablakomban, simogatom dús haját.
Kérem, egy kis tehetséget, ha lehetne, adjon át!
S szól a Hold-ló: "Nyavalyát!"

(2007. 01. 07.)

1
Your rating: Nincs (21 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 65 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Mr. Tibbs repülni tanul. (Olaj, vászon 30x40 cm.)

Összes vers

Összes vers : 6666

Összes próza

Összes próza : 426

Összes kép

Összes kép : 1046

Összes hangos vers

Összes audio : 39