"BÁBOK"

  

Ennek az álmosító napnak a délidejében Kalov a „Világos Horizont” újság szerkesztője unatkozva átlapozza valaki hosszú novellájának a kéziratát.
Szemben vele a nagy ablakok, mint arany lándzsák hozzárepül a lágy márciusi napnak a sugarai. Kint a szerkesztőség előtt, a nagykörúton a bolond sietősség akárha hegyi patak fut: az autók, autóbuszok, vonatok. És az emberek hasonlók a hangyákhoz lassan, mintha céltalanul és szüntelenül kóborolnak a járdán.
A munkanapnak már vége van. Szerdánként és minden szerdán 4 órakor Kalov meglátogatta a „Metropolo” kávézót. Ott szokott gyülekezni néhány író, művész, szerkesztő és Kalov már örvendezett a forró kávé szerelmes ízének és a varázslatos konyak pikáns ízének amit ő rendelni szokott a „Metropolo”-ban. De ebben a pillanatban valaki bekopogott az ajtón.
„Újból jön valaki” – az indulásom előtt pár perccel morogta Kalov. De ő hangosan mondta „igen” és az ajtóban megjelent egy sovány, fiatal férfi.
- Jó napot kívánok, szerkesztő úr – köszönt az ifjú férfi nyájasan.
- Légy üdvözölve – válaszolta Kalov és megpróbált azonnal visszaemlékezni, hogy miről beszélt ő ezzel a fiatalemberrel.
Kétségtelenül ő is a költők és írók zászlóaljához tartozik, akik reggeltől estig hatalmukba kerítik a szerkesztőséget verseikkel és novelláikkal.
És Kalovnak már rémálom érzése volt, hogy minden második ember az égbolt alatt vagy költő vagy író.
- Szerkesztő úr én elnézést kérek, hogy korábban jöttem – suttogta a fiatalember hezitálással, akit Kalov megérzett az ő kopogásából az ajtónál.
- „Most azt én nem tudom megbocsátani" – mondta Kalov maga elé – mert ha Te később jönnél bizonyára nem találnál itt engem és megtakarítanád nekem ezt a szükségtelen társalgást.
De Kalov megpróbált elmosolyodni és széles kézmozdulattal mutatott a fotelra az íróasztal előtt.
- Tisztelettel, mit hoztál Te hozzám az elmúlt héten? – kérdezte Kalov úgy mintha ő kiválóan visszaemlékezne a fiatalember versére vagy novellájára, de éppen ebben a pillanatban elfelejtené annak a címét.
- Két héttel ezelőtt – korrigálta őt az ifjú.
- Természetesen két héttel ezelőtt – helyeselt Kalov és dinamikusan kinyitotta az íróasztal fiókját, de ő még nem tudta, hogy mit keres ott, mert a fiatalember kedvesen elhallgatott.
 

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 61 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Mr. Tibbs repülni tanul. (Olaj, vászon 30x40 cm.)

Összes vers

Összes vers : 6666

Összes próza

Összes próza : 426

Összes kép

Összes kép : 1046

Összes hangos vers

Összes audio : 39