Gondolatok Tivadar jegyzeteiből

Tehát nincs csúcs, csak hegy. Tehát nincs végső cél, csak út és benne pihenő helyek, édes oázisok. Tehát nincs utolsó dohány a földön, csak otromba füst, amit magunkba szívunk, mely megtölti a tüdőnket vágyakkal, akarattal, borsós érzelmekkel. Tehát az élet vihar. Az élet vihar.  Ijesztő vihar. Mennyit is álmodtam erről a viharról! Voltam szomorúfűz e viharban, kit tépett, cibált a szél, és ütött, verve ütött a mennydörgő ég. Voltam óriás, ocsmány, bús óriás, ki kés élen táncolva küzdött a vaddal, egy hegyes fogú döggel. Voltam kalóz, dolgos dolgozó, munkás harcos imbolygó vitorláson. Voltam ittas, abszintot vedelő megvetett, ki két karját odaadta volna egy új álomért, kit a zongora vezetett, ki megcsalta az életet a kaszással. És voltam vak is, aki annyi színt ismert, hogy a végén csak feketén és fehéren látott. Vajon kik az akasztófán lógnak, mit látnak? Varjakat? Fekete, rémes férgeket? Nyílnak e nekik virágok a réten? 

1
Your rating: Nincs (1 vote)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 61 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Mr. Tibbs repülni tanul. (Olaj, vászon 30x40 cm.)

Összes vers

Összes vers : 6666

Összes próza

Összes próza : 426

Összes kép

Összes kép : 1046

Összes hangos vers

Összes audio : 39