Pacsirtanap / 2009 /

Bigiblue képe

..no, ez novellának rövidecske lesz, de meg sem próbálom most versbe szedni a gondolataimat..annál sokkal virgoncabbak azok a gondolatok !

Képzeljétek !

Pacsirta-nap van !

Zsuzsanna-nap !

" A népi hiedelem szerint ha ezen a napon megszólal a pacsirta akkor közel a tavasz."

Mi már régóta csak pacsirta-napnak hívjuk február 19-ét, a névnapomat.

Drága jó édes Mamám, te, aki egész életedben csak adtál, az egyik legszebb ajándékodat már születésemkor nekem adtad :

a nevemet !

Tetszett is mindig..hát hogyne tetszene egy olyan név, ami a kemény tél után a tavasz üzenetét hordozza magában ? Hiszen a népi hiedelmek évszázadok megfigyelésein alapszanak : tehát, ha Zsuzsanna-napon megszólal a pacsirta, akkor hamarosan tavasz lesz !

..Igen ám, de az enyhe december, január után a február fogcsikorgató hideget hozott !

Mínusz húsz fokok, jég, hó, még a Duna is befagyott..szélviharok, hóviharok, elakadt járművek az utakon..

Már napok óta riadtan figyeltem az időjárás jelentéseket : enyhül-e az idő ?

Vajon a kis pacsirtának lesz-e ereje ebben a nagy hidegben, hogy daloljon nekem egyet?!

Vastag hó borított mindent..a kertemben millió madár talál minden télen terített asztalt..cinkék, rigók, vadgalambok, verebek, sőt egyetlen egy kis vörösbegy is itt telel már évek óta a sűrű borostyánbokorban..és éppen az idén először : még egy vörösbegy érkezett, annyira megörültem neki !

De bizony közeledett a pacsirta-nap..és csak nem akart enyhülni az idő !

Tegnap végre kisütött a nap.

Csöpögött az eresz, egészen megváltozott a kertem is egyetlen nap alatt ! Olvadt a hó, a madaraim már az avarban keresgéltek lázasan valami finomságot..

De azért még hideg volt, nagyon, amikor a családom megérkezett. A gyerekek síruhában, csizmában..no, gondoltam, a pacsirtácska ma ugyan nem fog dalra fakadni ! Ahhoz még nagyon tél van !

Aztán ebéd közben csoda történt ! Megszólaltak a pacsirták !

Ettük a jó forró levest..kanalaztunk csöndben..már ahogy tizenkét kanál csörgése csendnek nevezhető ! ..Merthogy éppen tizenketten ültük körül az asztalt !

Egyszerre csak, mintha vezényelték volna, tizenegy megszólalt : De finom ez a leves !

..mit tehettem? tizenkettedikként, én is helyeseltem: tényleg finom ! ..aztán puszikat is kaptam , a két mellettem ülő kislánytól !

És mondták : Mama, ilyen finom levest csak te tudsz ám főzni !

..irultam, pirultam..hiszen ez csak egy egyszerű zöldségleves..répaleves, ahogy az unokák hívják..de azt még az én jó Édesanyámtól tanultam, hogy a répákat nem egyszerűen dinsztelni kell ám ! Kicsit le is kell pirítani..ó, még az sem baj, ha némelyik répa kicsit odasül..mert ettől a leves gyönyörű sárga lesz, és egészen különös finom ízt kap a sültrépától ! Hát én mindig így csinálom..most úgy látszik, különösen jól sikerült, ha ennyien megdicsérték !

Látod, Mama, hallod, Mama?! Ott fenn, az égben, biztosan gondoltál rám..köszönöm, hogy küldted nekem ezen a hideg februári napon is a pacsirtákat !

..mert amikor tizenegy egyszerre szólalt meg : De finom ez a leves ! ..itt pacsirták kezdtek dalba !

..még hogy hó !

még hogy hideg !

a szívemben, itt bent,

azóta is

millió pacsirta zeng !

..és, drága gyermekeim, a szépség-krémek, az ajándékaitok, amiknek annyira örültem, réges-régen elfogynak már, de ez a

" lélek - ránctalanító - krém " , ez a felkiáltás az ünnepi asztalnál, örökké velem marad !

Köszönöm !

1
Your rating: Nincs (2 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 68 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Mr. Tibbs repülni tanul. (Olaj, vászon 30x40 cm.)

Összes vers

Összes vers : 6668

Összes próza

Összes próza : 427

Összes kép

Összes kép : 1046

Összes hangos vers

Összes audio : 39