Az idő rabjai (Nefi képéről)

Az időnek rabja vagyunk,
megteremti a tudatunk:
Siess, siess! - nógat folyton,
s átszaladunk csak a sorson...

Aztán egy nap megállj-t kapunk,
s kitárul az örök kapunk...
Mit csináltál ennyi évig? -
válasz nincsen, pedig kérik.

Múltunk van csak, emlékeink,
örök-őrzött nemléteink,
érzetek, mit viszünk egyre,
sziszifuszi élet-hegyre…

Nem értjük, mi küldetésünk,
törvényeket kőbe vésünk,
fényképekre rögzítkezünk,
de percet nem tart meg kezünk...

Amíg élünk, időnk pereg,
idegszálunk beleremeg,
órát nézünk: várjunk, lépjünk?
Múló semmi, amit vélünk…

Addig futunk, míg erőnk van,
míg a szívünk egyre dobban,
ám, tér s idő csak találmány:
földi létben csalfa ármány!

1
Your rating: Nincs (6 votes)

Jelenlévő felhasználók

Jelenleg 0 felhasználó és 59 vendég van a webhelyen.

Legfrissebb kép

Mr. Tibbs repülni tanul. (Olaj, vászon 30x40 cm.)

Összes vers

Összes vers : 6666

Összes próza

Összes próza : 426

Összes kép

Összes kép : 1046

Összes hangos vers

Összes audio : 39